Talán Afrika az a kontinens, amiről a leginkább ellentmondásos hírek kerülnek a szemünk elé. Polgárháborúk, járványok, szegénység és még folytathatnám a sort rengeteg ijesztő dologgal, ugyanakkor az is egyre inkább szembetűnő, hogy a befektetők mennyországaként kezdik újabban emlegetni Afrikát. Vajon hogyan lehetséges ez?

A gyarmatok felszabadulása óta a fejlődés helyett Afrika egyre inkább lemaradni látszik a többi kontinens mellett, így hosszú ideje jelent problémát a térség bekapcsolódása a világgazdaságba. A legtöbb Afrikában létrejött szervezet, a szegénység felszámolása mellett, ezt is a céljai közt említi. Milyen lépésekre van szükség ahhoz, hogy Afrika kivívja az őt megillető helyet a világkereskedelmi kapcsolatokban – ezt a kérdést tették fel a kontinens Casablancában összegyűlt politikai és gazdasági vezetői az Afrikai Nemzetközi Gazdaságfejlesztési Fórumon.

Annyiban mindenki egyetérthet, hogy a gazdaság mozgatóereje a munkaképes korú népesség. E tekintetben pedig Afrika máris jobban áll, mint Európa, ugyanis népessége rendkívül gyors ütemben növekszik. Az ENSZ előrejelzései szerint, a kontinens tíz legnagyobb városának népessége 34 millió fővel emelkedik 2030-ig.
Ha tovább megyünk még tíz évet, Afrika a világ legnagyobb munkaerőpiacává válik.

A népességnövekedés következménye pedig a nagy létszámú városi fiatalság, ami talán jelenleg még nem túl ütőképes Afrikában, a jövőben viszont az ő kezükben lesz a fejlődés kulcsa.

A fórum résztvevői természetesen leszögezték, hogy nem lehet azonnal egyről a kettőre jutni, így valószínűleg napjainktól a 2030-as évekig egy átmeneti időszak következik. A növekedés elindulását a már említett, mindenki által ismert, Afrikát jellemző negatív tényezők akadályozzák. Az első lépés az alapvető infrastruktúra, utak, közlekedési hálózat, egészségügy hiányosságainak leküzdése lenne, majd az oktatási intézmények átfogó modernizációja lehet a következő. A változást mindenképpen regionális szinten kell a kezdetekben elképzelni, minden országnak elsősorban a saját piacára kell saját "made in Afrika" termékeket előállítani, majd ha ezután kereslet lesz rá a többi országban is, kilépni a nemzetközi piacra. Végül az is lényeges, hogy az üzleti környezetre vonatkozó nemzetközi sztenderdek Afrikában is ugyanúgy érvényesüljenek, mint bárhol a világon. A politikai, jogi és szabályozói intézményrendszer jelenleg alkalmatlan a nagyobb és összetettebb gazdaságok kezelésére, így e téren is reformokra van szükség.

Európa, és a fejlett országok szerepe megkérdőjelezhetetlen, hiszen nélkülük nem sok esélye van Afrikának elindulni a virágzás útján. A szenegáli gazdasági miniszter szavaival élve, intézményesített, háromoldalú párbeszéd is kell, az északi és az afrikai országok között.

/Kovács Nikolett, World Ground/