http://mrzine.monthlyreview.org/2014/amin240314.html#.VOzrqiT3pnE.twitter

Samir Amin 2014. márciusában egy igen érdekes és mindenképpen elgondolkodtató írással jelentkezett az MR oldalán. Az írás tömör, lényegre törő egy csipetnyi neomarxizmussal megszórva. A cikk kezdő hangját, USA, Közép és Kelet Európa és Japán által alkotott Triád adja meg. A Triád nem más, mint a nyugat és szövetséges államai, aki nem tartozik ide potenciális ellenség. Erre alapozva jelenti ki Amin, hogy Oroszország és a Nyugat antagonisztikus ellentétben állnak egymással. Amin részletezi az ”west” káros imperialista törekvéseit és a neo –liberalizmus hátrányos hatásait Oroszországra. Oroszországot már-már áldozatként látnánk magunk előtt, amikor azonban halovány kritika is éri az orosz politikát…

/Perje Zsófia, World Ground/

Talán Afrika az a kontinens, amiről a leginkább ellentmondásos hírek kerülnek a szemünk elé. Polgárháborúk, járványok, szegénység és még folytathatnám a sort rengeteg ijesztő dologgal, ugyanakkor az is egyre inkább szembetűnő, hogy a befektetők mennyországaként kezdik újabban emlegetni Afrikát. Vajon hogyan lehetséges ez?

A gyarmatok felszabadulása óta a fejlődés helyett Afrika egyre inkább lemaradni látszik a többi kontinens mellett, így hosszú ideje jelent problémát a térség bekapcsolódása a világgazdaságba. A legtöbb Afrikában létrejött szervezet, a szegénység felszámolása mellett, ezt is a céljai közt említi. Milyen lépésekre van szükség ahhoz, hogy Afrika kivívja az őt megillető helyet a világkereskedelmi kapcsolatokban – ezt a kérdést tették fel a kontinens Casablancában összegyűlt politikai és gazdasági vezetői az Afrikai Nemzetközi Gazdaságfejlesztési Fórumon.

Annyiban mindenki egyetérthet, hogy a gazdaság mozgatóereje a munkaképes korú népesség. E tekintetben pedig Afrika máris jobban áll, mint Európa, ugyanis népessége rendkívül gyors ütemben növekszik. Az ENSZ előrejelzései szerint, a kontinens tíz legnagyobb városának népessége 34 millió fővel emelkedik 2030-ig.
Ha tovább megyünk még tíz évet, Afrika a világ legnagyobb munkaerőpiacává válik.

A népességnövekedés következménye pedig a nagy létszámú városi fiatalság, ami talán jelenleg még nem túl ütőképes Afrikában, a jövőben viszont az ő kezükben lesz a fejlődés kulcsa.

A fórum résztvevői természetesen leszögezték, hogy nem lehet azonnal egyről a kettőre jutni, így valószínűleg napjainktól a 2030-as évekig egy átmeneti időszak következik. A növekedés elindulását a már említett, mindenki által ismert, Afrikát jellemző negatív tényezők akadályozzák. Az első lépés az alapvető infrastruktúra, utak, közlekedési hálózat, egészségügy hiányosságainak leküzdése lenne, majd az oktatási intézmények átfogó modernizációja lehet a következő. A változást mindenképpen regionális szinten kell a kezdetekben elképzelni, minden országnak elsősorban a saját piacára kell saját "made in Afrika" termékeket előállítani, majd ha ezután kereslet lesz rá a többi országban is, kilépni a nemzetközi piacra. Végül az is lényeges, hogy az üzleti környezetre vonatkozó nemzetközi sztenderdek Afrikában is ugyanúgy érvényesüljenek, mint bárhol a világon. A politikai, jogi és szabályozói intézményrendszer jelenleg alkalmatlan a nagyobb és összetettebb gazdaságok kezelésére, így e téren is reformokra van szükség.

Európa, és a fejlett országok szerepe megkérdőjelezhetetlen, hiszen nélkülük nem sok esélye van Afrikának elindulni a virágzás útján. A szenegáli gazdasági miniszter szavaival élve, intézményesített, háromoldalú párbeszéd is kell, az északi és az afrikai országok között.

/Kovács Nikolett, World Ground/

EU-orosz vihar tombol Ukrajnában

Az Európai Unió húsz éve próbálja az Oroszországgal való kapcsolatát
szabályok alapján alakítani. Lassan, de biztosan el kellene érkeznie
arra a pontra, amikor EU felébred az eddigi illúziójából és felismeri elhibázott politikáját- írja Ian Bond az egykori brit litvániai nagykövet, a Moscow Times szombati online kiadásában.

 Az egykori nagykövet erőteljesen bírálta írásában az EU Ukrajna politikáját és Oroszországhoz való viszonyát. Véleménye szerint, Putyin célja egy Oroszországtól függő, korrupt Ukrajna kialakítása. Bond írása elgondolkodtató kérdéseket vet fel, többek között azt, hogy mit gondolnak a ”putyinon túli”, orosz alakok a jelenleg az EU politikájáról.

 Putyinon túl

Az EU szankciói kétségtelenül hatottak az orosz oligarchák üzleti érdekeire, azonban nem állítható, hogy súlyos csapást mértek volna rájuk. A legtöbb oligarcha jelentős külföldi érdekeltséggel rendelkezik.

Strabag-Man

A Budapesten is több helyen feltűnő Strabag, Európa egyik legnagyobb építő ipari cége, amelynek egyik részvényese Oleg Deripaszka orosz oligarcha. – írja a tőzsdefórum.hu.

A milliárdos a világ legnagyobb alumínium vállalatának elnöke. Ennek és politikai kapcsolatainak köszönhetően a szocsi téli olimpia legnagyobb befektetőjévé avanzsált. A Szocsi Befektetők Fórumán Deripaszka azt nyilatkozta, hogy a kivetett szankcióknak nem sok közük van Ukrajnához, az ország csupán ürügyként szolgált.  Ezzel a lépéssel minden múltbeli próbálkozást romba döntöttek, amely az egészséges EU-orosz kapcsolatot célozta.

A majdnem Putyin

 Mikhail Porkhorov Putyinhoz hasonlóan sportrajongó, az amerikai Brooklyn Netz baseball csapat tulajdonosa. A milliárdos 2012-ben politikai pályára lépett, Putyin ellenfeleként tűnt fel az elnökválasztáson. A krími félsziget annektálása előtt azt nyilatkozta, hogy Oroszország húsz évig próbálgatta összerakni a Szovjetunió darabkáit. Szerinte Európa szolidabb színtér, mint a nosztalgikus Szovjetunió.

Volt, nincs Jukos

  Mihail Hodorovszkij elnöki amnesztiával szabadult 2014 –ben a putyini, börtönbéli száműzetéséből.  A hajdan Putyin legnagyobb ellenfelének számító politikus, szabadsága első napjaiban már állást foglalt Ukrajna mellett. Hodorovszkij szerint hogy a szankcióknak nem lesz különösebb hatása Oroszországra, Moszkva nem lesz kényszerhelyzetben az elkövetkezendő 3-5 évben.

Orosz szűrőn át nézve, az EU tűnhet potenciális szövetségesnek, ahogy Porkhorov nyilatkozta és leírta még a Krím bevétele előtt. Azonban a félig meddig kialakított szankciók, inkább az EU cselekvésképtelenségét erősítik.  Visszatérve Ian Bond gondolatához, az EU-nak el kellene köteleznie magát egy ukrán beavatkozás mellett, és nem csak a Merkel- Hollande nyomását, de a katonai jelenlétet is erősíteni kellene.

/Perje Zsófia, World Ground/